Tápanyag-utánpótlási javaslatok uborka
termesztéséhez

Táblázat Az uborka tápanyagszükséglete

Makrotápanyagok	Azot (N)	Fosfor (P2O5)	Potas (K2O)	Magnez (MgO)	Wapń (CaO)	Siarka (S)
Makrotápanyagok (kg/t)	1,6-1,8	1,4-1,8	2,8-3,2	0,5-0,8	2,5-3,5	0,4-0,5
Mikrotápanyagok	B	Cu	Mn	Mo	Zn	Fe
Mikrotápanyagok (g/t)	5-8	1-3	10-30	0,1-0,2	10-30	10-20

A különböző tápanyagokra vonatkozó konkrét ajánlások a talaj tápanyag-ellátottságától függenek.

 

A talaj ajánlott tápanyagtartalma uborkatermesztésben (mg/liter talaj)

Tápanyag	N	P2O5	K2O	MgO	CaO
mg/liter talaj	55-80	60-80	180-250	60-80	1000-1600

A tápanyagszükséglet a növény adott fejlődési szakaszától függ.
Az uborkának a kálium, nitrogén és kálcium tekintetében van a legmagasabb tápanyagigénye.
Ez az igény a növény fejlődésével növekszik, és az intenzív növénynövekedés és termés időszakában éri el a maximumát.

 

Egyes tápanyagok szerepe az uborka termesztésében

Nitrogén

Az uborka nitrogénigényes növény. Ez a növénytáplálás legfontosabb tápanyaga. Az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, azaz szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növekedési szakaszban. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, mivel a Rubisco enzim alkotóeleme, amely alapvető szerepet játszik a növények szén-dioxid megkötésében. Az uborka megfelelő nitrogénellátása nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is meghatározza. A túlzott nitrogéntrágyázás azonban a növények túlzott növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és csökkent terméshozamhoz vezet. Nitrogén-túladagolás esetén az uborka savanyításra nem alkalmas.

Kálium

Az uborka káliumigénye rendkívül nagy. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. Ezek közül a legfontosabbak a növények vízháztartásának szabályozása és a cukrok bioszintézisében való részvétel. A kálium jótékony hatást gyakorol az uborka lédússágára, keménységére és ízére.

Foszfor

Az uborka foszforszükséglete viszonylag magas. Ennek a tápanyagnak a szerepe a növények számára jelentős. A foszfor a sejtmembránok alkotóeleme, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. Az uborka esetében ez kiemelten fontos, mert a növénynövekedés legenergiaigényesebb szakaszai a vegetatív növekedés, a virágzás, valamint a terméskötés és -növekedés. A fiatal növények foszforellátása elősegíti a gyökérzet fejlődését, ami lehetővé teszi, hogy gyorsabban alkalmazkodjanak a termőhelyi körülményekhez.

Kalcium

Az uborka kalciumigényes növény. A Ca nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel – biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) – szemben. Az uborka minőségéért felelős tápanyagok közül ez az egyik legfontosabb. Hiánya a termésen belüli repedések fő okozója.

 

Makro- és mikrotápanyag-hiányok tünetei uborkatermesztés esetén.

	Tápanyag	Hiánytünetek
	Nitrogén	A növény növekedése visszamarad, a levelek sárgászöld színűvé válnak. Az elszíneződés leginkább az alsó leveleken látható. A virágok viszonylag nagyok. Súlyos hiány esetén az egész növény megsárgul, szélsőséges esetekben pedig kifehéredik. Az uborka termése rövid, vastag, fakó vagy szürkés színű lesz. Héja tüskéssé, termése pedig hegyessé válhat.
	Foszfor	A növények nagyon lassan fejlődnek és visszamaradottak. A levelek a szokásosnál világosabbak, fonákuk szürkés zöld színű. A súlyos foszforhiány teljesen megakadályozza a növekedést; a fiatalabb levelek kicsik, merevek és sötétzöld színűek. Az idősebb leveleken kiterjedt vizenyős foltok jelennek meg, amelyek idővel átterjednek a fiatalabb levelekre is. Ezek a foltok megbarnulnak és kiszáradnak. Az egész levél összezsugorodik, kivéve a levélnyélt, amely egy ideig duzzadt marad. A terméskötés korlátozott. A probléma meszes és kötött talajokon jelentkezik, ahol a növények számára korlátozott a foszforfevétel.
	Kálium	A növények növekedése visszamarad, a szártagok rövidek, a levelek kicsik. A levelek széle szárad, de a levélerek egy ideig még zöldek maradnak. Később az erek közötti klorózis határozottabbá válik, a levél közepe felé terjed, majd nekrózis alakul ki. A tünetek a növény tövétől a csúcsa felé terjednek, az idősebb leveleken a legsúlyosabb. A termés torzul. A kötöttebb, káliumot megkötő, illetve a laza, homokos talajokon vagy tőzeges közegben könnyebben alakul ki káliumhiány.
	Kalcium	A legfiatalabb leveleken áttetsző, fehér pöttyök jelennek meg a levélszélek közelében és az erek között. Az érközi klorózis fokozatosan növekszik és a legtöbb levélen megjelenik, míg az erek zöldek maradnak. A növekedés visszamarad, a nóduszok rövidek, különösen a csúcs közelében. A legfiatalabb levelek aprók maradnak, szélük mélyen karéjos és felfelé kanalasodó. Később a levelek a szélektől a levélközépig zsugorodnak. Az idősebb levelek lefelé kanalasodnak. Súlyos hiány esetén a levélnyél törékeny, a levelek könnyen lehullanak. A virágok kisebbek a szokásosnál, és halványsárga színűek; a termés kis méretű, ráncos és íztelen marad. Kalciumhiány olyan talajokban fordulhat elő, amelyek kalciumtartalékai kimosóds következtében kimerültek, illetve amelyek pH-ja alacsony.
	Magnézium	A tünetek először az idősebb leveleken, általános klorózis formájában jelentkeznek, míg az erek zöldek maradnak. Súlyosabb hiány esetén a klorózis tovább terjed a vékonyabb erekre, és intenzívebbé válik; csak a főerek maradnak zöldek. A tünetek először az idősebb, majd a fiatalabb leveleken jelentkeznek, míg végül az egész növény megsárgul. Magnéziumhiányos tünetek homokos talajon és nagy dózisú K kijuttatása után jelentkezhetnek. Forró, száraz időben is előfordulhatnak.
	Kén	A növények növekedése korlátozott. A levelek, különösen a fiatalabbak aprók maradnak, lefelé kanalasodnak, halványzöld és sárga színűvé válnak. A nitrogénhiánnyal ellentétben a sárgulás az idősebb leveleken kevésbé jellemző. A fiatalabb levelek széle erőteljesebben fogazott.
	Bór	A levélcsúcsi rész és a legfiatalabb, fejletlen levelek felfelé kanalasodnak és elhalnak. Az elhalt szövetek szürkés színt öltenek. A hajtások is gyorsan elfonnyadnak. Az idősebb levelek felállók, merevek, súlyos hiány esetén az erek között foltosak. A hajtások növekedése leáll, a teljes növény törpül. A bór hiánya miatt a terméskezdemények nem fejldónek ki megfelelően, a termés rövid és torz lesz. Homoktalajokban meszezés után bórhiány alakulhat ki. A tüneteket okozhatja a túlzott meszezés, a növények elégtelen öntözése és a talaj túl magas vagy túl alacsony pH-ja is.
	Réz	A növények növekedése gyenge. A szártagok rövidek, zömök megjelenést kölcsönözve a növénynek. A fiatalabb levelek kicsik maradnak. Az idősebb leveleken érközi klorotikus foltok jelenhetnek meg, de a vas- és mangánhiányra jellemző, finom, hálózatos mintázat nem figyelhető meg. Később a levelek halványzölddé vagy barnává válnak, nekrózis alakul ki, a levél elfonnyad. A klorózis az idősebb levelektől a fiatalabb levelek felé terjed.
	Vas	A vashiány első tünete a legfiatalabb levelek érközi klorózisa, amely általános klorózisba fordul át, és végül a levél teljes kifehéredését okozza. Előrehaladottabb állapotban a klorózis átterjed a levélerekre is, a levelek - először a legkisebbek - citromsárgává vagy sárgásfehérré válnak. A hajtások növekedése leáll, a klorofill lebomlása miatt a levelek szélein nekrózis jelenik meg. A mangánhiánnyal ellentétben leginkább a legfiatalabb levelek érintettek, a tünetek a levélcsúcstól a levélalapig terjednek. Vashiány leggyakrabban magas pH-jú vagy nagy mennyiségű mangánt tartalmazó talajon termesztett növényeknél fordul elő.
	Mangán	A csúcsi vagy a fiatal leveleken sárgás foltok alakulnak ki az idegek között. Kezdetben a legkisebb erek is zöldek maradnak, sárga alapon finom, hálózatos zöld mintázatot alkotva. Később a főerek kivételével az egész levél sárgás vagy sárgás fehér színűvé válik, az erek között besüppedt, elhalt foltok alakulnak ki. Először az idősebb levelek fakulnak meg és halnak el. A hajtások erősen törpülnek, az újonnn fejlődő levelek kicsik maradnak. Mangánhiány magas pH-jú, valamint meszes vagy túlmeszezett talajokon fordul elő.
	Molibdén	A molibdénhiány korai tünete az általános klorózis. Hasonlít a nitrogénhiány tüneteihez, de a levélfonák vörösödése nem tapasztalható. A levelek felfelé kanalasodása és a foltosodás tapasztalható. Súlyos molibdénhiány esetén a klorózis az erek között nagy kiterjedésűvé válik. A tünetek az alsó leveleken kezdődnek és felfelé terjednek, de a legfiatalabb levelek zöldek maradnak.
	Cink	A cink hiánya a növény törpüléséhez, a szártagok rövidüléséhez és a fiatal levelek felfelé kanalasodásához vezet, ami kissé zömök megjelenést kölcsönöz a növénynek. A leveleken szürkésbarna vagy barna foltok jelenhetnek meg. A levelek kisebbek. Az idősebb leveleken enyhe érközi foltosodás látható; a mintázat erőteljesebb, mint vas- vagy mangánhiány esetén. A tünetek az idősebb levelekről a fiatalabb levelekre terjednek. A cinkhiány tünetei lúgos talajokon vagy nagy mennyiségben kijuttatott foszforműtrágyázás után jelentkeznek.

Az uborka műtrágyázása

Nitrogén

Ültetés előtt talajvizsgálat szükséges a talaj ásványi nitrogén-tartalmának (nitrát és ammónium) meghatározására. Ültetés vagy vetés előtt a talajba 30-40 kg/ha N-t kell bedolgozni, figyelembe véve a talaj meglévő nitrogéntartalmát. A fennmaradó rész fokozatosan, 2-3 adagra osztva nitrogéntartalmú alapműtrágya kijuttatásával pótolható. Az uborka nagyon jól reagál a nitrogén nitrát (N-NO3-) formájával történő trágyázásra, amely a káliumfelvételt is támogatja. Ez azonban egy magas sókoncentrációjú forma, túladagolása a talaj szikesedését okozza. Tápoldatozás nélküli termesztés esetén a szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák alkalmazása lehetővé teszi az összes nitrogén egy részének vetés/palántázás előtti kijuttatását. A fennmaradó adagot az intenzív növénynövekedési fázisban kell kijuttatni.

Foszfor

Teljes mennyisége kijuttatható a talajelőkészítés során, vetés/ültetés előtt. Mivel ez a tápanyag csak korlátozot mértékben mozog a talajban, a kijuttatott foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységben be kell dolgozni.

Kálium

A kálium-utánpótlás kétféleképpen történhet: ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával) és a növény vegetációja folyamán. Javasoljuk, hogy a káliumműtrágyák adagját ossza két részre fejtrágyázáskor: az elsőt (a teljes adag 35-45%-át) az első virág nyílásakor, a következőt 3-4 héttel később kell kijuttatni. Tápoldatozásos termesztésnél a növényeket a virágok kifejlődésétől kezdődően az utolsó termés beéréséig hetente javasolt káliummal táplálni. Az uborka nagyon érzékeny a klórra. Ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt.

Magnézium

Teljes mennyisége kijuttatható vetés előtt, a talajelőkészítés során. A lombtrágyázás a növény föld feletti részének intenzív növekedési fázisában is hatásos.

Kalcium

A kalciumműtrágyát tápoldatozott ültetvényeken az első virágzat kialakulásától az utolsó termés érésének kezdetéig kell kijuttatni. Azokban az állományokban, ahol hagyományos kalciumos műtrágyákat (általában kalcium-nitrátot) használnak, két kijuttatás szükséges: az első adagot (a teljes mennyiség 30-40%-át) az első virágzat fejlődésének kezdetén, a másodikat pedig 3-5 héttel később kell alkalmazni. Az uborkatermesztésben a kálcium lombtrágyázással történő kijuttatása is hatásos.