Tápanyag-utánpótlási javaslatok olajrepce
termesztéséhez

Általános szempontok:

Nitrogén:

Gyengébb olajrepce növények vagy heterogén állományok lombfejlődésének támogatására gyakran juttatnak ki nitrogént 30-50 kg/ha dózisban. Előnyös a foszfát és szulfát kombináció. A vegetáció végén történő biomassza-mintavétellel megbecsülhető a nitrogénfelvétel, és figyelembe vehető a tavaszi nitrogénmennyiségek kiszámításakor (Sieling & Kage 2010). Az olajrepce késő őszig akár 100 kg N/ha mennyiséget is képes felvenni. Ezért az olajrepce ősszel sokkal N-igényesebb, mint az őszi kalászosok, így köztes növényként is funkcionál, jelentősen csökkentve a téli N-kimosódás kockázatát.

Tavasszal bevett gyakorlat, hogy kétszer juttatnak ki nitrogént: az első dózist a vegetáció kezdetén, a másodikat a szármegnyúlás idején. Ezt az osztott mitrogénkijuttatást nitrát-, ammónia- vagy karbamid-műtrágyákkal végzik. A tavaszi nitrogén-kijuttatás egy ütemben is végrehajtható. Ebben az esetben gyakran előnyben részesítik a lassú lebomlású karbamid műtrágyákat. A karbamid hatástartama tovább fokozható burkolt szemcséket vagy a nitrifikációt és/vagy ureáz inhibitorokat tartalmazó műtrágyákkal.

Foszfor:

A talajban lévő foszfor (P) más makrotápanyagokkal ellentétben hajlamos a megkötődésre. A foszforveszteség többnyire szél- vagy vízerózióból adódik. A P-veszteség hatékonyan megelőzhető talajtakaró zöldtrágynövények (pl. olajrepce) vetésével vagy mulcsozással. Még a teljesen felvehető P (100%-ban vízben vagy citrátban oldódó) is megkötödhet. Optimális pH mellett a labilis P frakció gyorsabban szabadul fel a talajoldatba. A „frissen” kijuttatott és enyhén megkötött foszfát sokkal könnyebben felvehető a növény számára, mint az alumínium- és vas-foszfátok vagy a kálcium-foszfátok stabil frakciói. Az olajrepce nagyon jól képes hasznosítani a foszfort, de ősszel frissen kijuttatott foszforra van szüksége, hogy felgyorsítsa a lombfejlődését.

Kálium:

Laza homokos talajokon a kálium (K) kimosódásra hajlamos, míg a kötöttebb agyagos talajokon az agyagásványok megköthetik a káliumot. Ezért laza talajokon tavasszal káliumpótlás szükséges a kimosódási veszteség csökkentése érdekében. Kötött talajokon a kálium az őszi vetés előtt kijuttatható. Az olajrepce tavasszal, a szármegnyúlás során veszi fel a legtöbb káliumot. Ezért a káliumműtrágyákat eddig az időszakig kell kijuttatni.

Magnézium:

A magnézium (Mg) elengedhetetlen az olajrepce számára, mert a Mg²⁺ a klorofill központi ionja, és számos enzimatikus folyamatot aktivál. Magnéziumhiányos növények többnyire laza, durva szerkezetű talajokon fordulnak elő, ahol a Mg kimosódásra hajlamos. Tavasszal a különböző magnéziumtartalmú K-műtrágyák alkalmasak a tápanyaghiányok megelőzésére. A gyengébb növények, vagy a jelentősebb lombvesztést szenvedett növényállományok a tél végén különösen hálásak a magnéziumtartalmú műtrágyákért. A növényvédelmi kezelések alkalmával alacsony dózisú magnézium-szulfát kijuttatása javasolt.

Kálcium:

Hektáronként akár 500 kg CaO is elveszhet kimosódással, ami meszezéssel (kalcium-karbonát vagy kalcium-hidroxid) pótolható. A kalcium talajjavító anyag és növénytrágya is egyben: a kalciumionok javítják a talaj szerkezetét azáltal, hogy hidat építenek az agyag és a szervesanyag-részecskék között, növelve a talaj pórustérfogatát, a víz beszivárgását – különösen heves esőzések esetén -, és növelve a talaj vízkapacitását. Ezenkívül az olajrepce viszonylag sok kalciumot von ki a talajból. Mész helyett kalcium-szulfát műtrágya alkalmazható, ha megfelelő pH-érték mellett is talajszerkezeti problémák lépnek fel. A Ca-műtrágyákat jellemzően ősszel, a talajelőkészítés során, vetés előtt juttatják ki. A Ca-műtrágyákát 3-4 évente célszerű a talajba bedolgozni az olyan kalciumigényes kétszikű kövények számára, mint az olajrepce.

Kén:

Mivel a levegőből származó kén rendkívül csekély, az olajrepcén a kénhiány korán jeletkezhet. Az olajrepce rendkívül kénigényes, mivel a magban zajló zsírsavszintézishez, valamint a fehérjeszintézishez nagy mennyiségben van szükség kénre. Az olajtartalom ugyanis a döntő minőségi kritérium. Ezért a nitrogénpótlás legtöbbször szulfátműtrágyák fomájában történik. Ezenkívül a kén kálium- vagy kalcium-szulfát műtrágyákal is pótolható. A termesztési idény későbbi szakaszában, a virágzás kezdetén a levélanalízissel felmérhető az olajrepce tápanyag-ellátottsága. A vizsgálati mintához 20-30 legfiatal, teljesen kifejlett levelet gyűjtsük be. A minimálisan elfogadható tápanyagtartalom 4,0 g nitrogén, illetve 0,5 g ként szárazanyag-kilogrammonként. Az ennél alacsonyabb értékek látens tápanyaghiányra utalnak, amelyeket nem lehet szilárd műtrágyával korrigálni, és a lombtrágyázás is csak részben tudja csökkenteni a hiányt. Ezért a nitrogén és a kén nagyobb részét a szármegnyúlásig kell kijuttatni, amikor az olajrepce gyorsan tudja hasznosítani. Más tápanyagok mennyisége is megbecsülhető (2. táblázat). A mintavételről és a legtöbb tápanyaghiányról az olajrepce különböző növekedési szakaszaiban átfogó áttekintést ad Zorn <em>et al</em>. (2016). A képek a magukért beszélnek.

Mikroelemek:

Az olajrepce látens bór-, mangán- és molibdénhiánya 500-600 g/ha bór, 200-300 g/ha mangán és 30 g/ha molibdén lombtrágyázással megelőzhető. A bórkijuttatás a következőképpen szakaszolható: 150 g/ha-ra ősszel, 4-6 leveles állapotban, 300-450 g/ha-ra szármegnyúláskor és 75-150 g/ha zöldbimbós állapotban. (Schönberger 2012). A bór fontos mikroelem a repce számára. A bórtartalmú műtrágyák őszi alkalmazása serkenti a tőlevélrózsa kialakulását. A bór a sejtfal alkotóeleme. A megfelelő bórellátottság a szárbaindulás időszakában csökkenti a szármegdőlés kockázatát. A bór részt vesz a pollencső kialakításában és a szemképzésben. A mikrotápanyagok az olajrepce növényvédelmi, illetve a növekedésszabályozó kezelések során egy menetben kijuttathatók.

Olajrepce makrotápanyag-kivonása

Az olajrepce javasolt tápanyagtartalma a virágzás kezdetén:

A repce tápanyagfelvétele (N, P, K, Mg) a fiziológiás fejlődési stádium függvényében (Hack-féle BBCH skála, 1993)

Lombtrágyázás:

A repce tápanyag-pótlásábam a lombtrágyázás általános gyakorlat. Célszerű a lombtrágyát a növényvédő szerekkel együtt tankkeverékben kijuttatni. A lombtrágyázás felgyorsítja a növényfejlődést, erősíti a növényeket az abiotikus (pl. szárazság, hőség, hideg talaj) és a biotikus (pl. fonálférgek, kártevők és betegségek) stresszhatásokkal szemben, valamint megszünteti, illetve megelőzi a tápanyag-hiányt. Figyelem! A lombtrágyázás nem helyettesíti, csak kiegészíti a talajon keresztül történő tápanyag-utánpótlást!