Tápanyag-utánpótlási javaslatok málna
termesztéséhez

Minden, amit a málna tápanyag-utánpótlásáról, a legjobb gyakorlatról, a megfelelő termékekről, a termőhelyi tapasztalatokról és még sok másról tudni kell.

Tanácsok málna (Rubus idaeus) termesztéséhez:

  • A málna 6,0-6,5 pH-értékű, nagy termőképességű, megfelelő szerkezetű, levegős talajokon nő és terem a legjobban.

  • Az 5,5-nél alacsonyabb pH-jú talajokon problémát okozhat egyes tápanyagok, különösen a P, K, Ca, B és Mo felvétele. Lúgos (7,5 pH feletti) talajokon történő termesztés esetén B, Cu, Fe, Mn, P és Zn hiánytünetek léphetnek fel.

  • A növények makro- és mikrotápanyagat a következő arányban igénylik: Ca/K, Ca/Mg, (Mg + K)/Ca.

  • A málna nagyon érzékeny az alkalmazott nitrogénformákra. A nitrogén nagy részét nitrát formájában kell biztosítani, valamint oldható és kloridmentes káliumformákat kell használni.

  • A málna a legjobban a mély szerkezetű, nagy termőképességű szerves anyagokban gazdag talajon terem.

A málna tápanyagszükséglete

MakrotápanyagokNP2O5K2OMgOCaOS
Makrotápanyagok (kg/t)70-9025-35150-18020-4060-8030-50
Mikrotápanyagok
BCuMnMoZnFe
Mikrotápanyagok (g/t)8-125-108-120,2-0,320-2550-80

A különböző tápanyagokra vonatkozó konkrét ajánlások a talaj tápanyag-ellátottságától függenek. A málna virágzáskor érzékeny a hidegre. A 10 °C alatti hőmérséklet lassítja a virágfejlődést és rontja a megtermékenyülést. Kedvezőtlenül befolyásolja a beporzó rovarok tevékenységét is, ami csökkenti a termés hozamát és minőségét.

A tápanyagszükséglet attól függ, hogy a növény mely fejlődési szakaszban van. A málnának a kálium, nitrogén és kálcium tekintetében van a legmagasabb tápanyagigénye. Ez az igény a növény fejlődésével növekszik, és az intenzív termésnövekedés és -érés időszakában éri el a maximumát.

 

Egyes tápanyagok szerepe a málna termesztésében

Nitrogén
A málnát viszonylag magas nitrogénigény jellemzi. A nitrogén az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, azaz szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növekedési (hajtásmegnyúlás, levélfejlődés és növekedés) szakaszban. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, mivel a Rubisco enzim alkotóeleme, amely alapvető szerepet játszik a növények szén-dioxid megkötésében. A málna megfelelő nitrogénellátása nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is javítja. A túlzott nitrogéntrágyázás azonban a növények túlzott növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és csökkent terméshozamhoz vezet.

Kálium
A málna káliumigényes növény. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. Ezek közül a legfontosabbak a növények vízháztartásának szabályozása és a cukrok bioszintézisében való részvétel. A kálium jótékony hatással van a termés lédússágára, szilárdságára, intenzív színére és ízére.

Foszfor
A málna foszforszükséglete viszonylag alacsony. Mindemellett nagy jelentőséggel bír ez a tápanyag a növények számára. A foszfor a sejtmembránok alkotó eleme, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. A málna esetében ez kiemelten fontos, mert a növénynövekedés legenergiaigényesebb szakaszai a vegetatív növekedés, a virágzás, valamint a terméskötés és -növekedés. A fiatal növények foszforellátása elősegíti a gyökérzet fejlődését, ami lehetővé teszi, hogy gyorsabban alkalmazkodjanak a termőhelyi körülményekhez.

Kalcium
A málna magas kálciumszükséglettel rendelkezik. A Ca nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel – biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) – szemben. A málna minőségéért felelős tápanyagok közül ez az egyik legfontosabb megakadályozza a terméselhalást.

 

Makro- és mikrotápanyag-hiányok tünetei málnatermesztés esetén

TápanyagHiánytünetek
NitrogénJelentősen csökken mind a vegetatív növekedés, mind a termésképződés.
A növény idősebb leveleinek általános klorózisa, színük világoszöldtől sárgáig terjed.
A fejletlen levelek lehullhatnak.
A fiatalabb levelek zöldek maradnak az idősebb levelektől elvont nitrogénnek köszönhetően.
FoszforA foszforhiány gyengén gyökeredző, visszamaradt növekedésű növényekben és kicsi, sötét, fénytelen, szürkés zöld levelekben nyilvánul meg.
A levelek színe liláról barnára változik a teljes levéllemezen vagy annak szélein.
Az új gyümölcstermő hajtások képződésének hatékonysága csökken.
A terméskötés csökken, ami közvetlenül befolyásolja a terméshozamot.
A foszforhiány leggyakrabban a túl alacsony pH-jú - 5,8 alatti - talajokban fordul elő.
KáliumA káliumhiány tünetei a fiatal leveleken jelentkeznek.
A levelek szélei és csúcsai megbarnulnak, elhalnak.
Idővel a nekrózis a főerek közötti területeken is megjelenik, érközi klorózis kíséretében.
Rossz terméskötés.
KálciumLeggyakrabban az idősebb leveleken jelentkezik érközi klorózis, illetve a levéllemezen szabálytalan eloszlású apró, fehér foltok formájában.
A levelek szélei fénytelenek, elfonnyadnak és elhalnak.
A hajtások teljesen elhalhatnak.
A termésérés késik.
MagnéziumA magnéziumhiány tünetei először az idősebb leveleken jelentkeznek általános klorózis formájában, de az erek zöldek maradnak.
Jelentős hiány esetén az érközi nekrózis következtében levélszáradás tapasztalható.
Homokos talajon és nagy dózisú K kijuttatása után jelentkezhet. Forró, száraz időjárásban is előfordulhat.
A magnéziumhiányos növények termései fakóbbak és puhák.
KénA kénhiány tünetei hasonlóak a nitrogénhiány tüneteihez, de a klorózis általában egyenletes az egész növényen, beleértve a fiatalabb leveleket is.
Jellemző a levélnyél és a levélerek vöröses elszíneződése.
Az idősebb levelek fonnyadni kezdenek, a levélszélek sárgulnak, majd a szövetek elhalása átterjed a levéllemezre.
Végül az idősebb hajtások elhalnak. A terméshozam jelentősen csökken.
BórA bórhiány nagyon gyorsan láthatóvá válik, először általában a fiatalabb leveleken, amelyek világosabb színűek.
Az idősebb leveleken érközi klorózis tapasztalható.
Esetenként a vesszők törékennyé válnak.
Kevesebb a virág és gyenge a terméskötés.
RézA rézhiány tünetei meglehetősen későn válnak láthatóvá.
Megnyilvánulhat enyhe általános klorózisban, illetve a fiatal levelek tartós turgorvesztésében.
A levélszélek felfelé kanalasodnak és száradnak.
A virágzás és a termésérés visszamaradott.
VasA vashiány első tünete a legfiatalabb levelek érközi klorózisa, amely általános klorózissá fejlődhet, és végül a levél teljes kifehéredését okozza.
A klorózis a levél alapi részén fordul elő, részben zöld, ujjas erezettel.
Amíg a levél nem fehéredett ki teljesen, a vaspótlással helyreállíthatja annak állapotát.
MangánA korai fejlődési szakaszokban a fiatal leveleken enyhe klorózis látható.
Súlyosabb esetekben az idősebb levelek ujjas erezete látható.
Ezt követően a barnásszürke nekrózis a levélerek mentén halad előre.
MolibdénA molibdénhiány korai tünete az általános klorózis.
Tartós hiány esetén a kifejlett levelek szélén vizenyős, halványzöld elszíneződés látható.
A levelek fonnyadnak, szürkés barnává válnak, végül elhalnak.
Gyenge növekedés és virágzás.
CinkA cinkhiány a növények törpüléséhez, a szártagok megrövidüléséhez és a fiatal levelek felfelé kanalasodásához vezet.
A leveleken szürkésbarna vagy barna foltok jelenhetnek meg.
A levelek aprók.

 

A nyáron termő málna műtrágyázása – talajon történő termesztés

Nitrogén
Telepítés előtt talajvizsgálat szükséges a talaj ásványi nitrogén-tartalmának (nitrát és ammónium) meghatározására. Telepítés előtt a talajba 40-50 kg/ha N-t kell bedolgozni, figyelembe véve a talaj meglévő nitrogéntartalmát. A fennmaradó rész fokozatosan, 1-2 adagra osztva nitrogéntartalmú alapműtrágya kijuttatásával pótolható. A málna az intenzív növekedés időszakában jól reagál a nitrogéntrágyázásra. A túlzott nitrogéntrágyázás azonban erőteljes hajtás- és levélnövekedést okoz, ami csökkenti a terméshozamot és a minőséget. A málna nagyon jól reagál a nitrogén nitrát (N-NO3-) formájával történő trágyázásra, amely a káliumfelvételt is támogatja. Az ammónium forma (N-NH4+) aránya nem haladhatja meg a teljes N-dózis 10-15%-át.

Foszfor
Teljes mennyisége kijuttatható a talajelőkészítés során, ültetés előtt. Mivel ez a tápanyag csak korlátozottan mozog a talajban, a kijuttatott foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységig be kell dolgozni a talajba, amit ősszel meg kell ismételni. Ennek hiányában a következő évben, a növekedési időszakban foszfor-lombtrágyázás válhat szükségessé. A talajon keresztül történő P-pótlás savanyú talajokon nem hatékony.

Kálium
A málna káliumigényes növény. A kálium-utánpótlás kétféleképpen történhet: ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával), vagy a növény vegetációja folyamán. Az ültetést követő első évben a kálium-műtrágyákat ősszel kell kijuttatni, hogy a következő tavasszal a tápanyag rendelkezésre álljon. Az ezt követő években azonban a káliumtartalmú műtrágyákat tavasszal, virágzás előtt kell kijuttatni. A málna nagyon érzékeny a klórra. Ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt. Tápoldatozásos termesztésnél a növényeket a virágzás kezdetétől a termés beérésig hetente javasolt káliummal táplálni.

Magnézium
A talajelőkészítés során, telepítés előtt juttassuk ki. Az intenzív növénynövekedés időszakában a lombtrágyázás is hatékony.

Kalcium
A Ca-t tápoldatozott ültetvényeken az első virágzat kialakulásától az utolsó gyümölcs érésének kezdetéig folyamatosan pótolni kell. Azokban az állományokban, ahol hagyományos kalciumos műtrágyákat (általában kalcium-nitrátot) használnak, két kijuttatás szükséges: az első adagot (a teljes mennyiség 30-40%-át) az első levelek, illetve virágok megjelenésekor, a másodikat pedig terméskötést követően kell alkalmazni. A málnatermesztésben a kalcium lombtrágyázással történő kijuttatása is nagyon hatásos. A magas terméshozamú málnatermesztéshez elengedhetetlen az öntözés. A növény gyökérrendszere sekély: agyagos talajban tömegének 80-90%-a, jó vízelvezetésű, homokos vályogtalajokban pedig tömegének 50%-a legfeljebb 20 cm-es mélységben található. Ezért a lehető legmagasabb terméshozam eléréséhez gyakori és rövid idejű tápoldatozási szakaszok alkalmazása javasolt. A legelterjedtebb módszer a csepegtető öntözés. Ez lehetővé teszi a precíz vízadagolást és mikroelem-utánpótlást, vízoldható műtrágyák használatával.