Whatsapp
Twitter
LinkedIn
Levél
Link másolása
Tápanyag-utánpótlási javaslatok szója
termesztéséhez
Minden, amit a szója tápanyag-utánpótlásáról, a legjobb gyakorlatról, a megfelelő termékekről, a termőhelyi kísérletekről és még sok másról tudni kell.
Tápanyag-utánpótlás szójatermesztésben (Glycine max)
-
Egynyári növény, a pillangósvirágúak (Fabaceae vagy Leguminosae) családjának tagja.
-
Tőben elágazó, dudvás szárú növény. A szárcsomókon képződő virágokból fejlődnek ki a magokat tartalmazó hüvelytermések.
-
A növény mélyre hatoló gyökérrendszerrel rendelkezik, amely akár az 1,8 m-es mélységet is elérheti, de a gyökérzet 60-70%-a a talajfelszín alatt 15-20 cm-re található. A gyökereken gyökérgümők fejődnek, amelyekben a biológiai nitrogénmegkötés történik.
-
A termést jelentő magok a hüvelyben fejldődne, amelyek átlagos olajtartalma 17-22 %, fehérjetartalma 38-45 % ,szénhidráttartalma 30-35 %.
-
A növényfejlődési szakaszok: vegetatív szakasz (amerikai meghatározásban VE-től Vn-ig) és reproduktív szakasz (amerikai meghatározásban R1-R8).
-
A szójának jó vízelvezetésű, vályogos talajra van szüksége a megfelelő növekedéshez. Tömörödött talajon a sziklevél alatti rész (hipokotil) könnyen megtörik, gyökérrendszere nem lesz mély.
-
Az optimális fejlődéshez 20°C és 35°C közötti hőmérséklet szükséges. A 15°C alatti hőmérséklet ronthatja a csírázást és a kelést és növeli a betegségek előfordulásának valószínűségét. A 40°C feletti hőmérséklet kedvezőtlenül hat a növekedési ütemre, akadályozza a virágzást, illetve gyengíti a hüvely záródását, fokozza a pergésveszélyt. Ezeket a problémákat az aszály súlyosbítja.
-
A magas szójahozam vízigénye 700 mm csapadék körül van (az ideális csapadékeloszlás 200-250 mm – 35% – a vegetatív növekedési szakaszban és 450-500 mm – 65% – a reproduktív fázisban).
-
Néhány napig tartó vízhiány (aszály) virágzás idején a terméshozam drámai mértékű csökkenését eredményezi kalciumhiány vagy a mélységi alumíniummérgezés miatt, különösen homoktalajokon és olyan területeken, ahol a gyökérrendszer sekélyen helyezkedik el.
-
Az éréshez száraz idő szükséges.
Fiatal szójanövények
Szója termősorok
Tápanyagigény
Tápanyagigény mérsékelt égövben, magas szervesanyag-tartalmú talajokon (USA)
| Növény rész | N kg/t | P kg/t | K kg/t | Ca kg/t | Mg kg/t | S kg/t | B g/t | Cu g/t | Fe g/t | Mn g/t | Zn g/t |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Mag (tápanyagleadás) | 59 | 11.5 | 2.6 | 11.6 | 2.6 | 3.4 | 32 | 11.6 | 72 | 28 | 42 |
| Más részek | 23 | 3.2 | 29 | 31.6 | 12.6 | 2.3 | 64 | 7.2 | 181 | 92 | 59 |
| Összes (tápanyagfelvétel) | 82 | 14.7 | 52 | 34.5 | 15.2 | 5.7 | 97 | 18.8 | 253 | 120 | 101 |
| % tápanyagleadás | 72% | 78% | 44% | 8% | 17% | 60% | 33% | 61% | 28% | 23% | 41% |
Forrás: Bender et al., 2015, USA. 3 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha
Követelmények a trópusi régióban, Oxiszol és Ultiszol talajok, Brazília
| Növényi rész | N kg/t | P kg/t | K kg/t | Ca kg/t | Mg kg/t | S kg/t | B g/t | Cu g/t | Fe g/t | Mn g/t | Zn g/t |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Mag (tápanyagleadás) | 54 | 4.8 | 18 | 2.8 | 2.5 | 2.8 | 31 | 11.5 | 65 | 39 | 41 |
| Más részek | 24 | 2 | 30 | 1.3 | 8.2 | 1.4 | 51 | 8.3 | 310 | 159 | 34 |
| Összes (tápanyagfelvétel) | 78 | 6.8 | 48 | 22.1 | 10.7 | 4.2 | 82 | 19.8 | 375 | 198 | 75 |
| % tápanyagleadás | 69% | 71% | 37% | 13% | 24% | 66% | 38% | 58% | 17% | 20% | 55% |
Forrás: Embrapa (2020), Brazília. 5 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha
A szója tápanyagfelvételének dinamikája a termesztési időszakban
A szóját a világ legváltozatosabb talajtípusain termesztik. Fontos, hogy a technológia és a tápanyagpótls illeszkedjen az egyes talajtípusokhoz, hogy a termesztés jövedelmező legyen.
A tápanyagok felvehetősége nagyon hasonló az egyes talajtípusokon, kivéve a foszfort, ami a magasabb szervesanyag-tartamú talajokon termesztett szója magjában magasabb.
A tápanyagfelvétel dinamikája
- A felszívódás növekedése a hüvely- és szemfejlődés során
-
- N, P, Ca és Mg – a felvétel 50-55%-a R4-ig; 45-50% utána)
- S – 45% az R4-ig (55% utána)
- K2O – 50% R2-ig (50% után)
- Osztott műtrágyázásra nagyobb (különösen K2O-ra és S-re adott) válaszreakció lehetséges homoktalajokon (részben vetéskori sorkezeléssel, részben a 2-3 héttel későbbi fejtrágyázással)
- Egyéb lehetőség – elnyújtott hatástartamú műtrágyák használata
Forrás: Bender et al., 2015, USA. 3 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha
A tápanyagok szerepe
Nitrogén
A szója legfontosabb és legnagyobb mennyiségben igényelt tápanyaga. 1000 kg szójabab előállításához 80 kg nitrogénre van szükség.
- A nitrogén-szükséglet legnagyobb részét a levegőből származó, a gyökérgümőkben fejlődő szimbionta Rhizobium baktériumok által biológiailag megkötött nitrogén fedezi.
- A biológiai N-fixáció képes biztosítani a szójabab teljes N-szükségletét, de a magasabb bevétel miatt némi N-pótlás szükséges, bár fontos, hogy ennek mennyiség ne haladja meg a 20 kg N/ha-t.
Foszfor
Az energiatároláshoz közvetlenül kapcsolódó funkciója van a növényekben.
- Nélkülözhetetlen a fotoszintézisből származó tápanyagok felszívódásához, valamint a nagy energiatartalmú szerves vegyületek felépítésében, ami a szója esetében az olajat jelenti.
Kálium
Fontos szerepe van a szénhidrátok felépítésében és szállításában, valamint a betegségek csökkentésében, így a megfelelő K-ellátás hozzájárul a növény megfelelő egészségi állapotának fenntartásához.
Kalcium, magnézium és kén
Fontos tápanyagok a gyökérnövekedéshez, a fotoszintézishez és a magok kifejlődéséhez.
Molibdén
A nitrogénmegkötő baktériumokban a nitrogenáz enzim alkotórésze, a kobalttal együtt nélkülözhetetlen a hatékony gümőképződéshez és biológiai megkötéshez.
- Így az ezekkel a mikrotápanyagokkal való ellátás alapvető gyakorlat a legtöbb szójatermesztő területen.
Mangán
Különös figyelmet kell fordítani rá, mivel hiánya szójában meglehetősen gyakori.
- A magán felszívódása glifozáttoleráns, ún. Roundup Ready fajták használata esetén, valamint és a túlzott meszezés miatt gyengébb.
Bór
Fontos szerepe van a pollen csírázásában és a pollencső növekedésében.
- Abszolút vagy relatív bórhiány esetén a termésfejlődés nem megelelő.
Tápanyaghiányok
| Tápanyag | Leírás | |
|---|---|---|
| Nitrogén | Az idősebb levelek általános klorózisa, majd nekrózisa. Alacsony fehérjetartalom a magban. A molibdén (Mo) hiányában N-hiány alakul ki. | |
| Foszfor | Csökkent növekedés, alacsonyan elhelyezkedő hüvelyek, és az idősebb levelek kékeszöld elszíneződése. | |
| Kálium | Érközi klorózis, majd elhalás az idős levelek szélein és csúcsán a putreszcin képződése miatt. A növényen perzselésszerű tünetek mutatkoznak. Apró, ráncos, torzult, gyenge vitalitású és csírázóképességű magok fejlődnek. | |
| Kalcium | A kalcium hiánya túlzott ion kiáramlást eredményez a sejtből, az ionegyensúly felborul. A Ca hiánya a növekedési pontokat (gyökér és hajtáscsúcs) érinti. A tünetek a növény fiatal növényi részeiken jelentkeznek; károsodik a gyökér- és hajtásrendszer, késik az első valódi levelek megjelenése, amelyek kihajtáskor csészeszerű formát öltenek, kanalasodnak. A levélnyél a sejtfal cellulóztartalmának csökkenése miatt gyengül. Ezek a tünetek általában savanyú talajokon jelentkeznek, és alumínium- és mangán-toxicitással járnak együtt. | |
| Magnézium | Az idősebb leveleken világos sárga érközi klorózis, valamint a levélér halványzöld színe tapasztalható. | |
| Kén | A fiatal leveleken a nitrogénhiányhoz hasonló általános sárgulás (klorózis) tapasztalható elsősorban. A nitrogénhiány miatti klorózis az idősebb levelekben kezdődik. |
Források: Embrapa, Brazília; IPNI; IPI
A szója tápananyag-utánpótlásának és műtrágyázásának fő szempontjai
A szója növekedéséhez és fejlődéséhez megfelelő tápanyagellátásra van szükség – ennek hiánya növény abnormális vagy a normálisnál gyengébb növekedését eredményezi. A növények a tápanyaghiány jellegzetes tüneteit mutatják.
A szója magas fehérjetartalmú növény, és nagy mennyiségű nitrogénre (N) van szüksége az aminosavak és fehérjék szintéziséhez (80 kg N/magtonna). A növényi nitrogén fő forrása a biológiai nitrogénmegkötés, a légköri N2 ammóniummá (NH4+) alakítása a gyökérgümőkben.
A biológiai nitrogénmegkötés javítása és a nitrogénműtrágya kijuttatásának elkerülése érdekében a termelőnek Bradyrhizobiummal kell kezelni a vetőmagot, szemenként legalább 1,2 millió életképes baktériumsejttel.
Az ideális pH-tartomány a talajban 5,5-7,0. A meszezést úgy kell végezni, hogy a savanyú talajok pH-ja 5,5 fölé emelkedjen, biztosítsa a kálciumot és magnéziumot, semlegesítse az alumíniumot, és növelje a műtrágyázás és a biológiai nitrogénmegkötés hatékonyságát.
A szója gyökérrendszerének nagy mennyiségű kalciumra van szüksége a talajban, és kevéssé tolerálja a talaj magas alumíniumkoncentrációját. A 20 cm-nél mélyebb rétegekben az Al-toxicitás kiküszöbölésére és a Ca-tartalom növelésére gipszet (CaSO4) vagy azt tartalmazó műtrágyákat kell kijuttatni.
A P és K elegendő mennyiségben van jelen a talajban.
Általánosságban a talaj P-szintjét legalább 20 mg/dm3 vagy annál magasabb szinten kell tartani. Az enyhén savanyútól a lúgosig terjedő talajokon a P2O5 aránya 20-90 kg/ha között változik. A P-tartalom Bray-1 vagy Olsen extrekcióval határozható meg. Ezzel szemben a savanyúbb talajokon, ahol a vas- és alumínium-oxidok nagyobb P-megkötő képességgel rendelkeznek a fő kivonószer a Mehlich-1. A tápanyagdózisok pedig magasabbak, legalább 60 kg/ha P2O5, így elérve 150 kg/ha-nál magasabb értékeket is. Ezekben az esetekben javasolt egy részt a vetés előtt, a maradékot pedig vetés során kijuttatni. A termőképesség fokozásához vízoldható műtrágyák használhatók egyszerű szuperfoszfát, hármas szuperfoszfát és a monoammónium foszfát műtrágyák.
A K-tartalomnak 120 mg/dm3 felett kell lennie. Fő forrása a KCl, de van néhány alternatíva a K és más makrotápanyagok együttes pótlására (például a polihalit a K, Ca, Mg és S biztosítására). Az arányok a talajban lévő K mennyisége függvényében változnak, 50 kg/ha-tól 120 kg/ha K2O-ig.
Azokon a területeken, ahol nem használnak gipszet az Al-toxicitás csökkentésére, ként alkalmazása javasolt PK műtrágyázással együtt. Esőerdei vagy erősen kilúgzott talajok esetében a javasolt adagok 3-5 kg/magtonna között mozognak. Magas szervesanyag-tarlamú, mélyrétegű talajok eseténben kijuttatása nem gazdaságos. Javasoljuk azonban a kén kijuttatását alacsony termőképességű talajokon, 10-15 kg/ha dózisban.
A Ca és Mg kijuttatása rendszerint meszezéssel történik. Az alacsonyabb kationcserélő-képességgel rendelkező esőerdei talajokon a Ca és Mg pótlása vízoldható műtrágya formájában javasolt, 15-20 kg/ha Ca és 5-10 kg/ha Mg mennyiségben.
Mikroelemek pótlása, beleértve a Mo-t és a Co-t a biológiai nitrogénmegkötés támogatása céljánból fontos. Savanyú, kilúgzott talajokra jellemző a bór (B), a réz (Cu), a molibdén (Mo), a mangán (Mn) és a cink (Zn) hiánya, pótlásuk történhet magkezeléssel, talaj- vagy lombtrágyázás formájában. Lúgos talajokon a vas (Fe), a mangán (Mn) és a cink (Zn) hiánya gyakori.
