Tápanyag-utánpótlási javaslatok szója
termesztéséhez

Minden, amit a szója tápanyag-utánpótlásáról, a legjobb gyakorlatról, a megfelelő termékekről, a termőhelyi kísérletekről és még sok másról tudni kell.

Tápanyag-utánpótlás szójatermesztésben (Glycine max)

  • Egynyári növény, a pillangósvirágúak (Fabaceae vagy Leguminosae) családjának tagja.

  • Tőben elágazó, dudvás szárú növény. A szárcsomókon képződő virágokból fejlődnek ki a magokat tartalmazó hüvelytermések.

  • A növény mélyre hatoló gyökérrendszerrel rendelkezik, amely akár az 1,8 m-es mélységet is elérheti, de a gyökérzet 60-70%-a a talajfelszín alatt 15-20 cm-re található. A gyökereken gyökérgümők fejődnek, amelyekben a biológiai nitrogénmegkötés történik.

  • A termést jelentő magok a hüvelyben fejldődne, amelyek átlagos olajtartalma 17-22 %, fehérjetartalma 38-45 % ,szénhidráttartalma 30-35 %.

  • A növényfejlődési szakaszok: vegetatív szakasz (amerikai meghatározásban VE-től Vn-ig) és reproduktív szakasz (amerikai meghatározásban R1-R8).

  • A szójának jó vízelvezetésű, vályogos talajra van szüksége a megfelelő növekedéshez. Tömörödött talajon a sziklevél alatti rész (hipokotil) könnyen megtörik, gyökérrendszere nem lesz mély.

  • Az optimális fejlődéshez 20°C és 35°C közötti hőmérséklet szükséges. A 15°C alatti hőmérséklet ronthatja a csírázást és a kelést és növeli a betegségek előfordulásának valószínűségét. A 40°C feletti hőmérséklet kedvezőtlenül hat a növekedési ütemre, akadályozza a virágzást, illetve gyengíti a hüvely záródását, fokozza a pergésveszélyt. Ezeket a problémákat az aszály súlyosbítja.

  • A magas szójahozam vízigénye 700 mm csapadék körül van (az ideális csapadékeloszlás 200-250 mm – 35% – a vegetatív növekedési szakaszban és 450-500 mm – 65% – a reproduktív fázisban).

  • Néhány napig tartó vízhiány (aszály) virágzás idején a terméshozam drámai mértékű csökkenését eredményezi kalciumhiány vagy a mélységi alumíniummérgezés miatt, különösen homoktalajokon és olyan területeken, ahol a gyökérrendszer sekélyen helyezkedik el.

  • Az éréshez száraz idő szükséges.

Tápanyagigény

Tápanyagigény mérsékelt égövben, magas szervesanyag-tartalmú talajokon (USA)

Növény részN kg/tP kg/tK kg/tCa kg/tMg kg/tS kg/tB
g/t
Cu g/tFe
g/t
Mn g/tZn g/t
Mag (tápanyagleadás)5911.52.611.62.63.43211.6722842
Más részek233.22931.612.62.3647.21819259
Összes (tápanyagfelvétel)82
14.752
34.515.25.79718.8253120101
% tápanyagleadás72%78%44%8%17%60%33%61%28%23%41%

Forrás: Bender et al., 2015, USA. 3 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha

Követelmények a trópusi régióban, Oxiszol és Ultiszol talajok, Brazília

Növényi részN kg/tP kg/tK kg/tCa kg/tMg kg/tS kg/tB
g/t
Cu g/tFe g/tMn g/tZn g/t
Mag (tápanyagleadás)544.8182.82.52.83111.5653941
Más részek242301.38.21.4518.331015934
Összes (tápanyagfelvétel)78
6.848
22.110.74.28219.837519875
% tápanyagleadás69%71%37%13%24%66%38%58%17%20%55%

Forrás: Embrapa (2020), Brazília. 5 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha

A szója tápanyagfelvételének dinamikája a termesztési időszakban

A szóját a világ legváltozatosabb talajtípusain termesztik. Fontos, hogy a technológia és a tápanyagpótls illeszkedjen az egyes talajtípusokhoz, hogy a termesztés jövedelmező legyen.

A tápanyagok felvehetősége nagyon hasonló az egyes talajtípusokon, kivéve a foszfort, ami a magasabb szervesanyag-tartamú talajokon termesztett szója magjában magasabb.

A tápanyagfelvétel dinamikája

  • A felszívódás növekedése a hüvely- és szemfejlődés során
    • N, P, Ca és Mg – a felvétel 50-55%-a R4-ig; 45-50% utána)
    • S – 45% az R4-ig (55% utána)
    • K2O – 50% R2-ig (50% után)
  • Osztott műtrágyázásra nagyobb (különösen K2O-ra és S-re adott) válaszreakció lehetséges homoktalajokon (részben vetéskori sorkezeléssel, részben a 2-3 héttel későbbi fejtrágyázással)
  • Egyéb lehetőség – elnyújtott hatástartamú műtrágyák használata

Forrás: Bender et al., 2015, USA. 3 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha

A tápanyagok szerepe

Nitrogén

A szója legfontosabb és legnagyobb mennyiségben igényelt tápanyaga. 1000 kg szójabab előállításához 80 kg nitrogénre van szükség.

  • A nitrogén-szükséglet legnagyobb részét a levegőből származó, a gyökérgümőkben fejlődő szimbionta Rhizobium baktériumok által biológiailag megkötött nitrogén fedezi.
  • A biológiai N-fixáció képes biztosítani a szójabab teljes N-szükségletét, de a magasabb bevétel miatt némi N-pótlás szükséges, bár fontos, hogy ennek mennyiség ne haladja meg a 20 kg N/ha-t.

Foszfor

Az energiatároláshoz közvetlenül kapcsolódó funkciója van a növényekben.

  • Nélkülözhetetlen a fotoszintézisből származó tápanyagok felszívódásához, valamint a nagy energiatartalmú szerves vegyületek felépítésében, ami a szója esetében az olajat jelenti.

Kálium

Fontos szerepe van a szénhidrátok felépítésében és szállításában, valamint a betegségek csökkentésében, így a megfelelő K-ellátás hozzájárul a növény megfelelő egészségi állapotának fenntartásához.

Kalcium, magnézium és kén

Fontos tápanyagok a gyökérnövekedéshez, a fotoszintézishez és a magok kifejlődéséhez.

Molibdén

A nitrogénmegkötő baktériumokban a nitrogenáz enzim alkotórésze, a kobalttal együtt nélkülözhetetlen a hatékony gümőképződéshez és biológiai megkötéshez.

  • Így az ezekkel a mikrotápanyagokkal való ellátás alapvető gyakorlat a legtöbb szójatermesztő területen.

Mangán

Különös figyelmet kell fordítani rá, mivel hiánya szójában meglehetősen gyakori.

  • A magán felszívódása glifozáttoleráns, ún. Roundup Ready fajták használata esetén, valamint és a túlzott meszezés miatt gyengébb.

Bór

Fontos szerepe van a pollen csírázásában és a pollencső növekedésében.

  • Abszolút vagy relatív bórhiány esetén a termésfejlődés nem megelelő.

Tápanyaghiányok

TápanyagLeírás
NitrogénAz idősebb levelek általános klorózisa, majd nekrózisa. Alacsony fehérjetartalom a magban. A molibdén (Mo) hiányában N-hiány alakul ki.
FoszforCsökkent növekedés, alacsonyan elhelyezkedő hüvelyek, és az idősebb levelek kékeszöld elszíneződése.
KáliumÉrközi klorózis, majd elhalás az idős levelek szélein és csúcsán a putreszcin képződése miatt. A növényen perzselésszerű tünetek mutatkoznak. Apró, ráncos, torzult, gyenge vitalitású és csírázóképességű magok fejlődnek.
KalciumA kalcium hiánya túlzott ion kiáramlást eredményez a sejtből, az ionegyensúly felborul. A Ca hiánya a növekedési pontokat (gyökér és hajtáscsúcs) érinti. A tünetek a növény fiatal növényi részeiken jelentkeznek; károsodik a gyökér- és hajtásrendszer, késik az első valódi levelek megjelenése, amelyek kihajtáskor csészeszerű formát öltenek, kanalasodnak. A levélnyél a sejtfal cellulóztartalmának csökkenése miatt gyengül. Ezek a tünetek általában savanyú talajokon jelentkeznek, és alumínium- és mangán-toxicitással járnak együtt.
MagnéziumAz idősebb leveleken világos sárga érközi klorózis, valamint a levélér halványzöld színe tapasztalható.
KénA fiatal leveleken a nitrogénhiányhoz hasonló általános sárgulás (klorózis) tapasztalható elsősorban. A nitrogénhiány miatti klorózis az idősebb levelekben kezdődik.

Források: Embrapa, Brazília; IPNI; IPI

A szója tápananyag-utánpótlásának és műtrágyázásának fő szempontjai

A szója növekedéséhez és fejlődéséhez megfelelő tápanyagellátásra van szükség – ennek hiánya növény abnormális vagy a normálisnál gyengébb növekedését eredményezi. A növények a tápanyaghiány jellegzetes tüneteit mutatják.

A szója magas fehérjetartalmú növény, és nagy mennyiségű nitrogénre (N) van szüksége az aminosavak és fehérjék szintéziséhez (80 kg N/magtonna). A növényi nitrogén fő forrása a biológiai nitrogénmegkötés, a légköri N2 ammóniummá (NH4+) alakítása a gyökérgümőkben.

A biológiai nitrogénmegkötés javítása és a nitrogénműtrágya kijuttatásának elkerülése érdekében a termelőnek Bradyrhizobiummal kell kezelni a vetőmagot, szemenként legalább 1,2 millió életképes baktériumsejttel.

Az ideális pH-tartomány a talajban 5,5-7,0. A meszezést úgy kell végezni, hogy a savanyú talajok pH-ja 5,5 fölé emelkedjen, biztosítsa a kálciumot és magnéziumot, semlegesítse az alumíniumot, és növelje a műtrágyázás és a biológiai nitrogénmegkötés hatékonyságát.

A szója gyökérrendszerének nagy mennyiségű kalciumra van szüksége a talajban, és kevéssé tolerálja a talaj magas alumíniumkoncentrációját. A 20 cm-nél mélyebb rétegekben az Al-toxicitás kiküszöbölésére és a Ca-tartalom növelésére gipszet (CaSO4) vagy azt tartalmazó műtrágyákat kell kijuttatni.

A P és K elegendő mennyiségben van jelen a talajban.

Általánosságban a talaj P-szintjét legalább 20 mg/dm3 vagy annál magasabb szinten kell tartani. Az enyhén savanyútól a lúgosig terjedő talajokon a P2O5 aránya 20-90 kg/ha között változik. A P-tartalom Bray-1 vagy Olsen extrekcióval határozható meg. Ezzel szemben a savanyúbb talajokon, ahol a vas- és alumínium-oxidok nagyobb P-megkötő képességgel rendelkeznek a fő kivonószer a Mehlich-1. A tápanyagdózisok pedig magasabbak, legalább 60 kg/ha P2O5, így elérve 150 kg/ha-nál magasabb értékeket is. Ezekben az esetekben javasolt egy részt a vetés előtt, a maradékot pedig vetés során kijuttatni. A termőképesség fokozásához vízoldható műtrágyák használhatók egyszerű szuperfoszfát, hármas szuperfoszfát és a monoammónium foszfát műtrágyák.

A K-tartalomnak 120 mg/dm3 felett kell lennie. Fő forrása a KCl, de van néhány alternatíva a K és más makrotápanyagok együttes pótlására (például a polihalit a K, Ca, Mg és S biztosítására). Az arányok a talajban lévő K mennyisége függvényében változnak, 50 kg/ha-tól 120 kg/ha K2O-ig.

Azokon a területeken, ahol nem használnak gipszet az Al-toxicitás csökkentésére, ként alkalmazása javasolt PK műtrágyázással együtt. Esőerdei vagy erősen kilúgzott talajok esetében a javasolt adagok 3-5 kg/magtonna között mozognak. Magas szervesanyag-tarlamú, mélyrétegű talajok eseténben kijuttatása nem gazdaságos. Javasoljuk azonban a kén kijuttatását alacsony termőképességű talajokon, 10-15 kg/ha dózisban.

A Ca és Mg kijuttatása rendszerint meszezéssel történik. Az alacsonyabb kationcserélő-képességgel rendelkező esőerdei talajokon a Ca és Mg pótlása vízoldható műtrágya formájában javasolt, 15-20 kg/ha Ca és 5-10 kg/ha Mg mennyiségben.

Mikroelemek pótlása, beleértve a Mo-t és a Co-t a biológiai nitrogénmegkötés támogatása céljánból fontos. Savanyú, kilúgzott talajokra jellemző a bór (B), a réz (Cu), a molibdén (Mo), a mangán (Mn) és a cink (Zn) hiánya, pótlásuk történhet magkezeléssel, talaj- vagy lombtrágyázás formájában. Lúgos talajokon a vas (Fe), a mangán (Mn) és a cink (Zn) hiánya gyakori.

Fiatal szójanövények
Szója termősorok

Kapcsolódó kultúrák

Ismerje meg a többi növénykultúrát