Tápanyag-utánpótlási javaslatok szója
termesztéséhez

Tápanyagigény

Tápanyagigény mérsékelt égövben, magas szervesanyag-tartalmú talajokon (USA)

Növény rész	N kg/t	P kg/t	K kg/t	Ca kg/t	Mg kg/t	S kg/t	B g/t	Cu g/t	Fe g/t	Mn g/t	Zn g/t
Mag (tápanyagleadás)	59	11.5	2.6	11.6	2.6	3.4	32	11.6	72	28	42
Más részek	23	3.2	29	31.6	12.6	2.3	64	7.2	181	92	59
Összes (tápanyagfelvétel)	82	14.7	52	34.5	15.2	5.7	97	18.8	253	120	101
% tápanyagleadás	72%	78%	44%	8%	17%	60%	33%	61%	28%	23%	41%

Forrás: Bender et al., 2015, USA. 3 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha

Követelmények a trópusi régióban, Oxiszol és Ultiszol talajok, Brazília

Növényi rész	N kg/t	P kg/t	K kg/t	Ca kg/t	Mg kg/t	S kg/t	B g/t	Cu g/t	Fe g/t	Mn g/t	Zn g/t
Mag (tápanyagleadás)	54	4.8	18	2.8	2.5	2.8	31	11.5	65	39	41
Más részek	24	2	30	1.3	8.2	1.4	51	8.3	310	159	34
Összes (tápanyagfelvétel)	78	6.8	48	22.1	10.7	4.2	82	19.8	375	198	75
% tápanyagleadás	69%	71%	37%	13%	24%	66%	38%	58%	17%	20%	55%

Forrás: Embrapa (2020), Brazília. 5 fajta átlaga és terméshozama 3,4 t/ha

A szója tápanyagfelvételének dinamikája a termesztési időszakban

A szóját a világ legváltozatosabb talajtípusain termesztik. Fontos, hogy a technológia és a tápanyagpótls illeszkedjen az egyes talajtípusokhoz, hogy a termesztés jövedelmező legyen.

A tápanyagok felvehetősége nagyon hasonló az egyes talajtípusokon, kivéve a foszfort, ami a magasabb szervesanyag-tartamú talajokon termesztett szója magjában magasabb.

A tápanyagfelvétel dinamikája

• A felszívódás növekedése a hüvely- és szemfejlődés során

• • N, P, Ca és Mg – a felvétel 50-55%-a R4-ig; 45-50% utána)
  • S – 45% az R4-ig (55% utána)
  • K₂O – 50% R2-ig (50% után)

• Osztott műtrágyázásra nagyobb (különösen K2O-ra és S-re adott) válaszreakció lehetséges homoktalajokon (részben vetéskori sorkezeléssel, részben a 2-3 héttel későbbi fejtrágyázással)
• Egyéb lehetőség – elnyújtott hatástartamú műtrágyák használata

A tápanyagok szerepe

Nitrogén

A szója legfontosabb és legnagyobb mennyiségben igényelt tápanyaga. 1000 kg szójabab előállításához 80 kg nitrogénre van szükség.

• A nitrogén-szükséglet legnagyobb részét a levegőből származó, a gyökérgümőkben fejlődő szimbionta Rhizobium baktériumok által biológiailag megkötött nitrogén fedezi.
• A biológiai N-fixáció képes biztosítani a szójabab teljes N-szükségletét, de a magasabb bevétel miatt némi N-pótlás szükséges, bár fontos, hogy ennek mennyiség ne haladja meg a 20 kg N/ha-t.

Foszfor

Az energiatároláshoz közvetlenül kapcsolódó funkciója van a növényekben.

• Nélkülözhetetlen a fotoszintézisből származó tápanyagok felszívódásához, valamint a nagy energiatartalmú szerves vegyületek felépítésében, ami a szója esetében az olajat jelenti.

Kálium

Fontos szerepe van a szénhidrátok felépítésében és szállításában, valamint a betegségek csökkentésében, így a megfelelő K-ellátás hozzájárul a növény megfelelő egészségi állapotának fenntartásához.

Kalcium, magnézium és kén

Fontos tápanyagok a gyökérnövekedéshez, a fotoszintézishez és a magok kifejlődéséhez.

Molibdén

A nitrogénmegkötő baktériumokban a nitrogenáz enzim alkotórésze, a kobalttal együtt nélkülözhetetlen a hatékony gümőképződéshez és biológiai megkötéshez.

• Így az ezekkel a mikrotápanyagokkal való ellátás alapvető gyakorlat a legtöbb szójatermesztő területen.

Mangán

Különös figyelmet kell fordítani rá, mivel hiánya szójában meglehetősen gyakori.

• A magán felszívódása glifozáttoleráns, ún. Roundup Ready fajták használata esetén, valamint és a túlzott meszezés miatt gyengébb.

Bór

Fontos szerepe van a pollen csírázásában és a pollencső növekedésében.

• Abszolút vagy relatív bórhiány esetén a termésfejlődés nem megelelő.

Tápanyaghiányok

	Tápanyag	Leírás
	Nitrogén	Az idősebb levelek általános klorózisa, majd nekrózisa. Alacsony fehérjetartalom a magban. A molibdén (Mo) hiányában N-hiány alakul ki.
	Foszfor	Csökkent növekedés, alacsonyan elhelyezkedő hüvelyek, és az idősebb levelek kékeszöld elszíneződése.
	Kálium	Érközi klorózis, majd elhalás az idős levelek szélein és csúcsán a putreszcin képződése miatt. A növényen perzselésszerű tünetek mutatkoznak. Apró, ráncos, torzult, gyenge vitalitású és csírázóképességű magok fejlődnek.
	Kalcium	A kalcium hiánya túlzott ion kiáramlást eredményez a sejtből, az ionegyensúly felborul. A Ca hiánya a növekedési pontokat (gyökér és hajtáscsúcs) érinti. A tünetek a növény fiatal növényi részeiken jelentkeznek; károsodik a gyökér- és hajtásrendszer, késik az első valódi levelek megjelenése, amelyek kihajtáskor csészeszerű formát öltenek, kanalasodnak. A levélnyél a sejtfal cellulóztartalmának csökkenése miatt gyengül. Ezek a tünetek általában savanyú talajokon jelentkeznek, és alumínium- és mangán-toxicitással járnak együtt.
	Magnézium	Az idősebb leveleken világos sárga érközi klorózis, valamint a levélér halványzöld színe tapasztalható.
	Kén	A fiatal leveleken a nitrogénhiányhoz hasonló általános sárgulás (klorózis) tapasztalható elsősorban. A nitrogénhiány miatti klorózis az idősebb levelekben kezdődik.

Források: Embrapa, Brazília; IPNI; IPI

A szója tápananyag-utánpótlásának és műtrágyázásának fő szempontjai

A szója növekedéséhez és fejlődéséhez megfelelő tápanyagellátásra van szükség – ennek hiánya növény abnormális vagy a normálisnál gyengébb növekedését eredményezi. A növények a tápanyaghiány jellegzetes tüneteit mutatják.

A szója magas fehérjetartalmú növény, és nagy mennyiségű nitrogénre (N) van szüksége az aminosavak és fehérjék szintéziséhez (80 kg N/magtonna). A növényi nitrogén fő forrása a biológiai nitrogénmegkötés, a légköri N2 ammóniummá (NH4+) alakítása a gyökérgümőkben.

A biológiai nitrogénmegkötés javítása és a nitrogénműtrágya kijuttatásának elkerülése érdekében a termelőnek Bradyrhizobiummal kell kezelni a vetőmagot, szemenként legalább 1,2 millió életképes baktériumsejttel.

Az ideális pH-tartomány a talajban 5,5-7,0. A meszezést úgy kell végezni, hogy a savanyú talajok pH-ja 5,5 fölé emelkedjen, biztosítsa a kálciumot és magnéziumot, semlegesítse az alumíniumot, és növelje a műtrágyázás és a biológiai nitrogénmegkötés hatékonyságát.

A szója gyökérrendszerének nagy mennyiségű kalciumra van szüksége a talajban, és kevéssé tolerálja a talaj magas alumíniumkoncentrációját. A 20 cm-nél mélyebb rétegekben az Al-toxicitás kiküszöbölésére és a Ca-tartalom növelésére gipszet (CaSO4) vagy azt tartalmazó műtrágyákat kell kijuttatni.

A P és K elegendő mennyiségben van jelen a talajban.

Általánosságban a talaj P-szintjét legalább 20 mg/dm3 vagy annál magasabb szinten kell tartani. Az enyhén savanyútól a lúgosig terjedő talajokon a P2O5 aránya 20-90 kg/ha között változik. A P-tartalom Bray-1 vagy Olsen extrekcióval határozható meg. Ezzel szemben a savanyúbb talajokon, ahol a vas- és alumínium-oxidok nagyobb P-megkötő képességgel rendelkeznek a fő kivonószer a Mehlich-1. A tápanyagdózisok pedig magasabbak, legalább 60 kg/ha P2O5, így elérve 150 kg/ha-nál magasabb értékeket is. Ezekben az esetekben javasolt egy részt a vetés előtt, a maradékot pedig vetés során kijuttatni. A termőképesség fokozásához vízoldható műtrágyák használhatók egyszerű szuperfoszfát, hármas szuperfoszfát és a monoammónium foszfát műtrágyák.

A K-tartalomnak 120 mg/dm3 felett kell lennie. Fő forrása a KCl, de van néhány alternatíva a K és más makrotápanyagok együttes pótlására (például a polihalit a K, Ca, Mg és S biztosítására). Az arányok a talajban lévő K mennyisége függvényében változnak, 50 kg/ha-tól 120 kg/ha K2O-ig.

Azokon a területeken, ahol nem használnak gipszet az Al-toxicitás csökkentésére, ként alkalmazása javasolt PK műtrágyázással együtt. Esőerdei vagy erősen kilúgzott talajok esetében a javasolt adagok 3-5 kg/magtonna között mozognak. Magas szervesanyag-tarlamú, mélyrétegű talajok eseténben kijuttatása nem gazdaságos. Javasoljuk azonban a kén kijuttatását alacsony termőképességű talajokon, 10-15 kg/ha dózisban.

A Ca és Mg kijuttatása rendszerint meszezéssel történik. Az alacsonyabb kationcserélő-képességgel rendelkező esőerdei talajokon a Ca és Mg pótlása vízoldható műtrágya formájában javasolt, 15-20 kg/ha Ca és 5-10 kg/ha Mg mennyiségben.

Mikroelemek pótlása, beleértve a Mo-t és a Co-t a biológiai nitrogénmegkötés támogatása céljánból fontos. Savanyú, kilúgzott talajokra jellemző a bór (B), a réz (Cu), a molibdén (Mo), a mangán (Mn) és a cink (Zn) hiánya, pótlásuk történhet magkezeléssel, talaj- vagy lombtrágyázás formájában. Lúgos talajokon a vas (Fe), a mangán (Mn) és a cink (Zn) hiánya gyakori.