Tápanyag-utánpótlási javaslatok málna
termesztéséhez

A málna tápanyagszükséglete

A különböző tápanyagokra vonatkozó konkrét ajánlások a talaj tápanyag-ellátottságától függenek. A málna virágzáskor érzékeny a hidegre. A 10 °C alatti hőmérséklet lassítja a virágfejlődést és rontja a megtermékenyülést. Kedvezőtlenül befolyásolja a beporzó rovarok tevékenységét is, ami csökkenti a termés hozamát és minőségét.

A tápanyagszükséglet attól függ, hogy a növény mely fejlődési szakaszban van. A málnának a kálium, nitrogén és kálcium tekintetében van a legmagasabb tápanyagigénye. Ez az igény a növény fejlődésével növekszik, és az intenzív termésnövekedés és -érés időszakában éri el a maximumát.

Egyes tápanyagok szerepe a málna termesztésében

Nitrogén
A málnát viszonylag magas nitrogénigény jellemzi. A nitrogén az aminosavak, fehérjék és nukleinsavak alkotóeleme, azaz szükséges a növekedéshez, mind a sejtosztódási, mind a növekedési (hajtásmegnyúlás, levélfejlődés és növekedés) szakaszban. A klorofill összetevőjeként közvetlenül befolyásolja a fotoszintézist, mivel a Rubisco enzim alkotóeleme, amely alapvető szerepet játszik a növények szén-dioxid megkötésében. A málna megfelelő nitrogénellátása nemcsak a terméshozamot, hanem a minőséget is javítja. A túlzott nitrogéntrágyázás azonban a növények túlzott növekedéséhez, gyenge terméskötéshez és csökkent terméshozamhoz vezet.

Kálium
A málna káliumigényes növény. A kálium felelős a növények számos élettani folyamatának megfelelő működéséért. Ezek közül a legfontosabbak a növények vízháztartásának szabályozása és a cukrok bioszintézisében való részvétel. A kálium jótékony hatással van a termés lédússágára, szilárdságára, intenzív színére és ízére.

Foszfor
A málna foszforszükséglete viszonylag alacsony. Mindemellett nagy jelentőséggel bír ez a tápanyag a növények számára. A foszfor a sejtmembránok alkotó eleme, így a növények megfelelő működését biztosítja. Közvetlenül részt vesz a növények energiatermelésében, ezért a teljes növekedési időszakban nélkülözhetetlen. A málna esetében ez kiemelten fontos, mert a növénynövekedés legenergiaigényesebb szakaszai a vegetatív növekedés, a virágzás, valamint a terméskötés és -növekedés. A fiatal növények foszforellátása elősegíti a gyökérzet fejlődését, ami lehetővé teszi, hogy gyorsabban alkalmazkodjanak a termőhelyi körülményekhez.

Kalcium
A málna magas kálciumszükséglettel rendelkezik. A Ca nélkülözhetetlen a sejtfal szerkezetének kialakításához (a bórral együtt), ezért a növény felépítése szempontjából is jelentőséggel bír. Szilárdítja a sejtfalakat, így fokozza a növények természetes ellenálló képességét a stressztényezőkkel – biológiai (betegségek) és környezeti tényezőkkel (pl. alacsony hőmérséklet) – szemben. A málna minőségéért felelős tápanyagok közül ez az egyik legfontosabb megakadályozza a terméselhalást.

Makro- és mikrotápanyag-hiányok tünetei málnatermesztés esetén

A nyáron termő málna műtrágyázása – talajon történő termesztés

Nitrogén
Telepítés előtt talajvizsgálat szükséges a talaj ásványi nitrogén-tartalmának (nitrát és ammónium) meghatározására. Telepítés előtt a talajba 40-50 kg/ha N-t kell bedolgozni, figyelembe véve a talaj meglévő nitrogéntartalmát. A fennmaradó rész fokozatosan, 1-2 adagra osztva nitrogéntartalmú alapműtrágya kijuttatásával pótolható. A málna az intenzív növekedés időszakában jól reagál a nitrogéntrágyázásra. A túlzott nitrogéntrágyázás azonban erőteljes hajtás- és levélnövekedést okoz, ami csökkenti a terméshozamot és a minőséget. A málna nagyon jól reagál a nitrogén nitrát (N-NO3-) formájával történő trágyázásra, amely a káliumfelvételt is támogatja. Az ammónium forma (N-NH4+) aránya nem haladhatja meg a teljes N-dózis 10-15%-át.

Foszfor
Teljes mennyisége kijuttatható a talajelőkészítés során, ültetés előtt. Mivel ez a tápanyag csak korlátozottan mozog a talajban, a kijuttatott foszfortartalmú műtrágyát 20-25 cm mélységig be kell dolgozni a talajba, amit ősszel meg kell ismételni. Ennek hiányában a következő évben, a növekedési időszakban foszfor-lombtrágyázás válhat szükségessé. A talajon keresztül történő P-pótlás savanyú talajokon nem hatékony.

Kálium
A málna káliumigényes növény. A kálium-utánpótlás kétféleképpen történhet: ültetés előtt (hagyományos szántóföldi műtrágya vagy hosszú hatástartamú, burkolt műtrágya kijuttatásával), vagy a növény vegetációja folyamán. Az ültetést követő első évben a kálium-műtrágyákat ősszel kell kijuttatni, hogy a következő tavasszal a tápanyag rendelkezésre álljon. Az ezt követő években azonban a káliumtartalmú műtrágyákat tavasszal, virágzás előtt kell kijuttatni. A málna nagyon érzékeny a klórra. Ezért kloridmentes káliumműtrágyák, például kálium-szulfát használata javasolt. Tápoldatozásos termesztésnél a növényeket a virágzás kezdetétől a termés beérésig hetente javasolt káliummal táplálni.

Magnézium
A talajelőkészítés során, telepítés előtt juttassuk ki. Az intenzív növénynövekedés időszakában a lombtrágyázás is hatékony.

Kalcium
A Ca-t tápoldatozott ültetvényeken az első virágzat kialakulásától az utolsó gyümölcs érésének kezdetéig folyamatosan pótolni kell. Azokban az állományokban, ahol hagyományos kalciumos műtrágyákat (általában kalcium-nitrátot) használnak, két kijuttatás szükséges: az első adagot (a teljes mennyiség 30-40%-át) az első levelek, illetve virágok megjelenésekor, a másodikat pedig terméskötést követően kell alkalmazni. A málnatermesztésben a kalcium lombtrágyázással történő kijuttatása is nagyon hatásos. A magas terméshozamú málnatermesztéshez elengedhetetlen az öntözés. A növény gyökérrendszere sekély: agyagos talajban tömegének 80-90%-a, jó vízelvezetésű, homokos vályogtalajokban pedig tömegének 50%-a legfeljebb 20 cm-es mélységben található. Ezért a lehető legmagasabb terméshozam eléréséhez gyakori és rövid idejű tápoldatozási szakaszok alkalmazása javasolt. A legelterjedtebb módszer a csepegtető öntözés. Ez lehetővé teszi a precíz vízadagolást és mikroelem-utánpótlást, vízoldható műtrágyák használatával.