Tápanyag-utánpótlási javaslatok napraforgó
termesztéséhez

Minden, amit a napraforgó tápanyag-utánpótlásáról, a legjobb gyakorlatról, a megfelelő termékekről, a termőhelyi kísérletekről és még sok másról tudni kell

Tanácsok napraforgó (Helianthus annuus L.) termesztéséhez

  • Az olajnapraforgó a közönséges napraforgó egy allogén formájaa,melyet főleg méhek és poszméhek poroznak be.

  • A napraforgó számára a talaj optimális pH-értéke 6,6 és 7,2 között van.

  • Az olajnapraforgó jó minőségű csernozjom talajokon terem a legjobban. Megfelel számára a barna erdőtalaj, illetve a magasabb humusztartalmú homokos vályog talajok. Az olajnapraforgót szerves anyagban gazdag, tápanyaggal jól ellátott talajokon termesztik.

  • A középkötött és laza talajok alkalmasabbak a termesztésére, mivel tavasszal gyorsabban felmelegszenek, ősszel pedig elősegítik a gyorsabb érést.

  • A napraforgó nem tűri a savanyú, pangóvizes talajokat, a kötött agyagos, vályogos talajokat, a könnyen cserepesedő talajokat, valamint a száraz homoktalajokat.

  • A napraforgó fejlett és mélyre nyúló gyökérrendszere miatt mérsékelt vízigényű.

  • Vízigénye a bimbóképződés és a virágzás időszakában a legnagyobb.

  • Sokkal jobban tűri az időszakos szárazságot, mint más tavaszi vetésű olajos magvak. A szárat és a leveleket borító vastag szőr megvédi a növényeket a csapadékhiány következményeitől.

  • A virágzás idején jellemző napsütéses idő jótékony hatással van a virágok rovarok általi beporzására és a bibék kialakulására.

  • A virágzási szakaszban lehulló csapadék hozzájárul a betegségek kialakulásához, és kedvezőtlenül befolyásolja a magkötést. A jó termőhelyi viszonyok csökkentik a kedvezőtlen időjárás növényekre gyakorolt negatív hatásait.

  • A napraforgó magas hő- és fényigényű, árnyékolásra érzékeny.

  • A virágzat meleg és száraz időt igényel az érés és a száradás során.

  • Mínusz 4 °C-ig jól tűri a fagyokat, illetve az időszakos szárazságot. A fagyok azonban kedvezőtlenül befolyásolhatják a fejlődést azáltal, hogy lassítják a növekedést, illetve a virágrügyek sárgulását, elhalását vagy torzulását okozhatják. A napraforgót akkor kell elvetni, ha a talaj hőmérséklete 5 cm mélységben tartósan 9 °C felett van.

  • A virágzás és az érés időszakában a napos és száraz időjárás elősegíti a virágok megfelelő beporzását és a magképződést.

  • A hozamot és a beérést a virágzási és érési időszakban a hőség és aszály csökkenti. Ebben az időszakban a túlzott nedvesség akadályozza a magképződést a tányér középső részében, valamint elősegíti a penészedést és a rothadást.

  • Az olajnapraforgó számára fontos a megfelelő termőhely és talajtípus megválasztása, a megfelelő talaj-előkészítés, a műtrágyázás és a gyomirtás.

  • A napraforgót gyökérzöldségek, hüvelyesek, fűfélékkel együtt termesztett hüvelyesek és gabonafélék után célszerű termeszteni.

  • A napraforgó termesztésének (mint elővetemény) előnye, hogy a talaj jól árnyékolt és mentes a gyomoktól, ugyanakkor a növények nagy szártömege miatt sok tápanyagot von ki a talajból.

  • A napraforgó betakarítása után nagy mennyiségű növényi maradvány (gyökerek, szárrészek, levelek és tányér) marad hátra, így szántás előtt szárzúzás vagy tárcsázás szükséges. A napraforgót későn takarítják be és lassan bomló növénymaradványokat hagy maga után. Következő növényként valamilyen tavaszi vetésű növénykultúra javasolt.

  • Nitrogénigénye viszonylag alacsony, a nitrogén-túladagolásra érzékeny.

  • A napraforgót nem támadja meg annyi betegség és kártevő, mint más növényfajokat.

A tápanyagok szerepe

Nitrogén

A termésképzésre legnagyobb hatást gyakorló elem, a fehérjék alkotóeleme. Befolyásolja a napraforgó megfelelő növekedését.

Foszfor

Elősegíti a gyökérrendszer megfelelő fejlődését, hatással van a tápanyagok jobb felhasználására. Befolyásolja a fotoszintézist és más energiafolyamatokat a növényben. Részt vesz a lipidszintézisben és csökkenti a nitrogén túladagolás hatásait.

Kálium

Az asszimilátumok anyagcseréjében és szállításában vesz részt. Szabályozza a vízháztartást és befolyásolja a napraforgómag olajtartalmát.

Bór

Hatással van a generatív szervek és a legfiatalabb hajtások és gyökerek megfelelő növekedésére. Jótékony hatással van a vízgazdálkodásra, a virágzásra és a légzésre, valamint befolyásolja a merisztematikus szövetek aktivitását és a kalciumtraszportot a növényben. Szabályozza a szénhidrát-anyagcserét és növeli a tápanyagok (nitrogén, foszfor, magnézium és kalcium) felvételének hatékonyságát.

Tápanyaghiányok

TápanyagLeírás
NitrogénA napraforgó föld feletti és föld alatti részeinek növekedése csökken.
A növények gyengébb virágzása.
A fotoszintézis és az asszimilátum-képződés hatékonyságának csökkenése.
FoszforGyengén fejlett gyökérrendszer, egyéb tápanyagok nem megfelelő hasznosulása.
KáliumA tányér érése során a napraforgó szártörése a csökkent szárszilárdság miatt, ami a kombájnnal történő betakarítás során növelheti a veszteségeket. Barna foltok és a napraforgó leveleinek sárgulása.
BórA napraforgó érzékeny a bórhiányra.
RézHalvány alvány levelek, hervadás és tányértorzulás.

Műtrágyázási módszerek

  1. A napraforgó 1 tonna kaszattermés és ennek megfelelő tömegű szár kineveléséhez 70 kg nitrogént, 26 kg P2O5-öt és 90 kg K2O-t vesz fel.
  2. A napraforgó tápanyagigénye magas, különösen a kálium és a nitrogén tekintetében. A mikrotápanyag közül bórból nagyobb mennyiséget igényel.
  3. A nitrogént mérsékelt, 60-80 kg N/ha dózisban kell kijuttatni ammónium-nitrát, karbamid vagy karbamid-ammónium-nitrát oldat formájában. A nitrogéntrágyázást tavasszal, a vetést megelőző talajművelés előtt kell elvégezni.
  4. A növekedési időszakban fellépő nitrogénhiány megszüntethető bórral kiegészített karbamidos lombtrágyázással.
  5. A nitrogén-túladagolás szártörést eredményez, csökkenti a gombás betegségekkel szembeni ellenálló képességet (szklerotínia, szürkepenész), és hozzájárul a virágzat és a bibék késői éréséhez. A napraforgó hajlamos a szárdőlésre.
  6. A napraforgó istállótrágyázott gyökérzöldségek után történő termesztésekor a nitrogén kijuttatása nem szükséges.
  7. A napraforgó viszonylag kis mennyiségben igényel foszfort, amely azonban szükséges a megfelelő magképződéshez. A foszfor dózisa 90 kg P2O5/ha.
  8. Az őszi szántás előtt foszfortrágyázás javasolt. Ha a foszfort nem az őszi szántás előtt juttatják ki, akkor a napraforgó vetése előtt kell elvégezni a foszforpótlást.
  9. A napraforgó káliumigénye magas. Az ajánlott dózis 120-180kg K2O/ha. Kijuttatása ősszel vagy a hagyományos szántás előtt javasolt.
  10. Káliumszegény talajokon a káliumdózis 240 kg K2O/ha-ra emelhető. Káliumtúlsúlyos műtrágyák javasoltak.
  11. Savanyú talajokon mérsékelt meszezés javasolt. A talajban lévő felesleges kalcium negatív hatással van a napraforgómagok képződésére.
  12. A napraforgó istállótrágyázása késlelteti a növény érését. Istállótrágya kijuttatása az elővetemény alá javasolt.
  13. A mikroelemek közül a bór és a molibdén nagyon fontos a napraforgó-termesztésben. A bórszükséglet 400 g/ha. Bórhiány leggyakrabban a laza vagy túlságosan kötött talajokon, illetve forró és aszályos években fordul elő.
  14. A napraforgó mérsékelten érzékeny a réz- és mangánhiányra is.
thumb

Portfóliónk

Fenntartható és innovatív megoldások a terméshozam növelésére

Tovább
thumb

Tudásunk

Tippek és trükkök, piaci és a növényekkel kapcsolatos információk

Tovább
thumb

Kísérleteink

Hiszem, ha látom! - kísérleti eredmények a világ minden tájáról

Tovább