A farost világa – Első rész

Az Egyesült Királyság kertészeteiben folyamatos törekednek a tőzeg használatának csökkentésére, és ezzel párhuzamosan megnőtt az érdeklődés más anyagok és azok alkalmazása iránt. A „klasszikus”, nem tőzegalapú szervetlen anyagokat, mint amilyen a perlit, a lösz, a homok és a lávakő, magas áruk és az esetleges nemkívánatos fizikai tulajdonságuk miatt csak csekély mennyiségben használják. Azonban van három másik termék, amely szerves anyag, és az Egyesült Királyságban széles körben használják őket professzionális termesztőközegként: a kókuszrost, a fakéreg és a farost. 

A fakomponenst, amelyet leggyakrabban „farostnak” neveznek, először az 1980–1990-es években használták, de az elmúlt évtizedben vált igazán népszerűvé. Kezdetben nagyon keveset lehetett tudni az ilyen termesztőközeg-összetevők és -keverékek használati tulajdonságairól. A konténeres faiskolai termesztésében a farost iránti kereslet növekedése ösztönzőleg hatott az alapos tudományos vizsgálatok és kísérletek elvégzésére, amelyek eredményeként alaposabb ismereteket kaptunk a farostot tartalmazó földkeverékek használatáról. 

Értelemszerűen a farost a fa rostszálait jelenti, ez azonban egy általános kifejezés, amely nem határozza meg a következőket:

• a rostok előállításához használt fafajt vagy fafajok keverékét,
• a fa korát vagy részeit (nyesedék, ágak, fahulladék, egész fák),
• a mechanikus gyártási folyamatot, amelynek során olyan gépeket használnak, mint az extruderek, kalapácsmalmok, tárcsás finomítók és gyűrűkéses forgácsolók,
• a kémiai átalakítási folyamatot – a C:N arány megváltoztatását N-dúsítással (impregnálással),
• a termék fizikai szerkezetét és eredendő kémiai jellegét.

Jelentős eltérések

Aa világ minden tájáról származó, kereskedelmi forgalomban kapható farosttermékek fizikai és kémiai tulajdonságai – pH, porozitás, víz- és tápanyagmegtartó képesség, valamint potenciális toxicitás – az anyag korától és gyártási folyamatától függően jelentősen eltérhetnek egymástól.  

Az Egyesült Államokban például elsősorban a sárga/terpentinfenyőt (Pinus taeda) használják, míg Európában az európai fenyőfajok (P. sylvestris, P. maritima, P. pinaster, P. nigra) jelentik a fő alapanyag-forrást. A szakirodalom beszámol arról, hogy a Larix (vörösfenyő) és a Picea  (lucfenyő) fajt is felhasználják a farostgyártásban, valamint néhány tudományosan meg nem erősített adat arra utal, hogy a fafeldolgozó üzemek és növényi kultúrák hulladékanyagát felhasználják kertészeti felhasználásra szánt farost előállítására. 

Eddig több mint két tucat különböző kemény- és puhafa fajt vizsgáltak meg a termesztőközeg összetevőjeként való lehetséges felhasználásuk szempontjából. A legtöbb alkalmatlannak bizonyult a növények gyenge növekedése, valamint az alapanyag rendelkezésre állása, költsége, feldolgozási problémák vagy egyéb okok miatt. 

A 20-30%-nyi farostot tartalmazó tőzegalapú keverékek kiváló minőségű termesztőközeget nyújtanak, amely megbízhatóan jó növekedést eredményez a legkülönbözőbb növényfajok esetében. A tőzeg „üres lapként” működik, és önmagában, valamint kókuszrosttal, fakéreggel és farosttal kombinálva is kivételes termesztő közeget képezhet. Az Egyesült Királyság termesztőközeg-iparának legnagyobb kihívása a tőzegmentes – kizárólag farost-, kókuszrost- és fakéregalapú – keverékek előállítása.