Mitől lesz tökéletes a talaj a gyep számára?

Az, hogy milyen a tökéletes talaj, az a konkrét helyzettől és különösen attól függ, hogy milyen célra fogják használni. A talaj szilárd részecskékből áll össze, amelyek szerves vagy ásványi eredetűek lehetnek. Az ásványi anyagok a kőzetrészecskék mechanikai és kémiai mállása során keletkező kisebb darabokból származnak. A darabok mérete a kövektől és kavicsoktól a kisebb homok-, iszap- és agyagszemcsékig terjed.

Szerves anyagok az elhalt növényi részekből, például a rothadó levelekből és gyökerekből, valamint a rovarlárvák, gombahifák és mikroorganizmusok elpusztult maradványaiból keletkeznek. A részecskék vagy szerves anyagok a bomlás mértékétől függően a felismerhető növényi maradványoktól (nyers szerves anyag) a finomabb szerkezetű anyagokig (humusz) terjednek. A szerves anyagok lebontását a talajban élő mikroorganizmusok végzik, és a folyamat tápanyagok felszabadulásával jár.

A szerves anyagok általában a talajfelszíntől számított néhány centiméteres felső rétegben halmozódnak fel. Ha túl sok szerves anyag van jelen, a talaj hajlamos lesz a nedvesség visszatartására, ami befolyásolja a gyep egészségét, különösen a gyökérfejlődés és a betegségekre való fogékonyság szempontjából.

Fontos a talajtextúra

A talajokat a bennük található részecskék mérete szerint osztályozzák (pl. homok, iszap és agyag). A talaj textúrája (szemcseméret-összetétele) jelentősen befolyásolja a talaj, mint termesztőközeg tulajdonságait. Egy egységes szemcseméretű anyag (pl. 90% közepes szemcséjű homok) megkönnyíti a víz és a levegő gyors mozgását a talajban. Úgy is mondhatjuk, hogy az ilyen talaj jó vízelvezető tulajdonságokkal rendelkezik, de hajlamos a kiszáradásra és könnyen kimosódnak,  belőle a növények egészséges növekedéséhez nélkülözhetetlen tápanyagok. A vegyes szemcseméretű talajban több lesz a kisebb pórus, mivel az apró agyagrészecskék beülnek a nagyobb homokszemcsék közé. Az ilyen talajban a víz hosszabb ideig megmarad, mivel nem szivárog át rajta olyan könnyen. Az ilyen talajok nagy mennyiségű csapadék esetén hajlamosak arra, hogy vízzel telítődjenek. A talajban lévő pórusok mennyisége és mérete a porozitás, amelyet a talaj textúrája és szerkezete is befolyásol (lásd lejjebb).

A textúrát laboratóriumban egy szitakészlet segítségével, vagy a terepen a nedves talaj ujjak közötti szétmorzsolásával lehet megállapítani. A homokos talajok tapintása érdes, míg az iszapos talajoké szappanos vagy selymes. Az agyagos talajok könnyen ragacsos golyókká formázhatók. Egy vegyes textúrájú talaj, amely körülbelül 40% homokot, 40% iszapot és 20% agyagot tartalmaz, nagyon jó termesztőközeget biztosít, de erős és tartós taposás hatására könnyen károsodik. Ilyen esetekben az iszaphoz és az agyaghoz képest magasabb homoktartalmú anyag jobb választás lenne, de a csapadék vagy az öntözés elmaradása esetén éppen ez jelentene hátrányt.

Fontos a talajszerkezet

A talajszerkezetet fogalmát a talajrészecskék (homok, iszap és agyag) elrendeződésének módjaként határozhatjuk meg. Az ásványi és szerves anyagok kis szemcsehalmazokat, más néven aggregátumokat alkotva keverednek egymással. Egy megfelelő szerkezetű talajban az aggregátumok közötti pórusok elég nagyok ahhoz, hogy lehetővé tegyék a víz és a levegő mozgását. Ha a szerkezet erőteljes igénybevétel (nagy gépek, intenzív gyalogosforgalom) miatt sérül, a talaj tömörödik és az anyag porozitása csökken. Ennek az az oka, hogy a talaj kisebb aggregátumai nagyobb, tömbös struktúrákká állnak össze, amelyek akadályozzák a víz, a levegő és a növények gyökereinek függőleges mozgását, növekedését.

Lehet befolyásolni a talajtextúrát és a talajszerkezetet?

A talaj szerkezetét és textúráját is lehet javítani homok hozzáadásával, mechanikus talajszellőztetési eljárásokkal kombinálva. Létfontosságú azonban, hogy megfelelő minőségű (szemcseméretű) és szemcseformájú homokot használjunk, és hogy elegendő mennyiségű homokot juttassunk ki ahhoz, hogy a kisebb méretű szemcséket kellőképpen fel tudjuk hígítani. Ha nem megfelelő homokot alkalmazunk, vagy túl kevés homokot juttatunk be, az a részecskék még nagyobb mértékű „egymásba ágyazódását” eredményezheti, ami a porozitás csökkenéséhez és a vizet még jobban visszatartó talajhoz  vezet.

A homok alkalmazható felülszórásra, vagy a talaj felső rétegébe keverve a magágykészítés során. A magágyba nagyobb mennyiségű anyagot lehet bedolgozni, mint amennyit a homok-felülszórásra használunk.. Ez utóbbi kijuttatásni módnál inkább gyakrabban, de kevesebb homokot juttassunk ki, hogy a gyepnövényeket ne fojtsa meg a homok.

A mechanikai talajszellőztetési technikák (pl. lyuggatás, gyeplyukasztás, talajlyukasztás vagy mélylazítás) elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kijuttatott anyagot bejuttassuk a talaj felső rétegébe, és hogy biztosan ne jöjjön létre egy olyan felületi réteg, amely a hajszálgyökerek megszakadásához vezethet. A mechanikai művelet egyben a talajt is kezeli, javítva annak szerkezetét növelve a porozitást, hogy a levegő és a víz jobban tudjon áramolni.

Miért fontos a talaj pH-ja?

A pH-érték a savasság vagy lúgosság mértéke, amelyet az oldatban és az anion-cserélő helyeken (agyagásványok és szervesanyag-részecskék) lévő hidrogénionok koncentrációja határoz meg. Minél alacsonyabb a pH-érték, annál savasabb a talaj. A 6,0 alatti pH-értékkel rendelkező talaj savasnak, a 7,0 feletti pH-értékkel rendelkező pedig lúgosnak minősül. A 6,0 és 7,0 közötti pH-érték semlegesnek számít. A talaj pH-értéke egy egyszerű, kertészeti áruházakban kapható talaj-pH-mérő készlettel meghatározható, vagy laboratóriumokba is lehet mintát küldeni.

A talaj pH-értéke hatással van a  tápanyagok (pl. foszfát, vas, … ) hozzáférhetőségére, továbbá befolyásolja a szerves anyagok lebontásáért és a tápanyagok újrahasznosításáért felelős mikrobiális aktivitás szintjét, azaz a talajéletet. Az ideális pH-érték a gyep fajösszetételétől függően változó, de lehetőség szerint 5,0 és 7,0 között kell tartani. Például a cérnatippant és csenkeszfajtákat tartalmazó díszgyep talaját ideális esetben 5,0-5,5 közötti pH-értéken kellene tartani, hogy előnyhöz jusson az egynyári perjével szemben, ami a magasabb, 5,5 és 7,5 közötti pH-értéket kedveli. Az angolperje-túlsúlyos közterületi gyepek az 5,5-7,0 pH-értéket részesítik előnyben.

A savas pH-érték emelhető, ha dolomitport, mészkőport  (magnézium-karbonát), akár kalcium-karbonát formájában meszet juttatunk ki. A nitráttartalmú műtrágyák és a lúgos öntözővíz alkalmazásával hasonló hatás érhető el, de hatásuk fokozatosabban alakul ki. A lúgosság szulfátokkal, pl.  ammónium-szulfát műtrágyákkal vagy vas-szulfáttal is csökkenthető.

Tippek a csúcsminőségű gyep kialakításához

Az egészséges gyephez elengedhetetlen, hogy a növények gyökérzete megfelelően fejlődjön, hogy optimális legyen a víz- és tápanyagfelvétel, különösen a stresszes időszakokban (pl. forró, aszályos időjárás). Azt, hogy a talajban ki tud-e alakulni ilyen gyökérzet, nagymértékben befolyásolják a következők:

• Rendszeres gyepszellőztetéssell javítható a talajszerkezet és fenntartható a porozitás. A rossz szerkezetű, tömör talajok megnehezítik az egészséges, dús gyökérzet kialakulását, mivel fizikai akadályt képeznek a növekedés útjában, valamint korlátozzák a levegő és a víz mozgását.
• A rossz textúrájú talajnál előfordulhat, hogy korlátozott a vízelvezetési képessége, és ez csapadékos körülmények között pangó vizet okoz, ami korlátozza a levegő (oxigén) hozzáférhetőségét a talajszelvényen belül. A beszivárgási sebesség és a talaj porozitásának javítása érdekében végezhető homokszórás és szellőztetés. Szükség esetén telepíthető felszín alatti vízelvezető cső (drén), hogy levezesse a felesleges vizet.
• A magas szervesanyag-tartalom korlátozza a víz mozgását, ami a levegő és a víz egyensúlyának felborulását eredményezi a talajszelvényben, valamint csökkenti a mikrobiális aktivitást, és ezáltal állandósítja a problémát. A szerves anyag (gyepfilc) fizikai eltávolításával (talajlyuggatás, szellőztetés), homokszórással, valamint a műtrágya- és öntözési adagok szabályozásával csökkentheti a gyep felszínén felhalmozódó szervesanyag mennyiséget.
• A savas pH-érték korlátozza a tápanyagok hozzáférhetőségét a talajoldatban, és csökkenti a kijuttatott műtrágyákhatástartamát. Szükség esetén megfelelő módosításokkal (lásd fent) változtatható az adott terület pH-értéke.

A talajnak számos olyan tulajdonsága van, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy jó minőségűés hosszú távon fenntartható gyepfelületet alakítsunk ki. Ha lehetséges, a talajjavítást a vetés előtt kell elvégezni, így nem kell aggódni a gyep állapotára gyakorolt lehetséges káros hatások miatt. A talajjavítás megkezdése előtt figyelembe kell venni, hogy  megfelelőek-e az időjárási körülmények és a talaj állapota. Ha a talajt túl nedves állapotban bolygatjuk, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a talajszerkezet károsodik, ami éveken keresztül hatással lesz az adott talaj, mint termesztőközeg minőségére.